Az ember karácsonykor mindig kicsit érzékenyebb minden olyan eseményre, történetre vagy épp sorsra, ami kicsit szomorúbb vagy esetleg egy elesettebb vagy bajban lévő emberről szól. Én mindig, az egész év folyamán képes vagyok erre, nem még karácsonykor, így esett meg, hogy az utolsó karácsonyon tőlem nem csak a családom kapott ajándékot, hanem egy különleges személy is, akivel azóta is tartom napi szinten a kapcsolatot, nagyon jókat beszélgetünk, és azt hiszem mondhatom, hogy nagyon jó barátok lettünk. Pedig hát azt nem mondhatom, hogy ne lenne köztünk korkülönbség, sőt!
Történt ugyanis, hogy az egyik délután, mikor a karácsonyi ajándékokkal készülődve hazafelé sétáltam láttam a szomszéd nénit. Oda köszöntem és láttam, hogy nagyon szomorú. Megkérdeztem tőle az okát és elmondta, hogy bizony ő sosem ünnepeli egyedül a karácsonyt, de most a gyerekek nem fognak tudni jönni, mert akkora vihar lett kinn Kanadában, hogy nem tudnak haza jönni akármennyire szeretnének is. Nagyon szomorú, hogy nem láthatja a gyerekeit és az unokáit, de hát majd jönnek akkor az ünnepek után amikor tudnak, most pedig majd kicsit különleges lesz a karácsony. Amióta férje elment, úgyis mindig mindegyik karácsony majdnem ugyanolyan a nagy családdal. Most legalább lesz egy kis meghitt ünneplése is.
Én persze már aznap eldöntöttem, hogy veszek valamilyen ajándékot a néninek és bizony meg fogom vele lepni. Tudom, hogy szereti a levendulát és szeretne valamilyen képet a szobájába, ezért egy Levendula vászonkép volt a tökéletes választás. A néni rettenetesen örült, én pedig a könnyimmel küszködtem, mikor láttam a valódi meglepetést és boldogságot az arcán, hogy tényleg különleges lesz ez a karácsony, de attól még nem kell egyedül ünnepelnie.