A mai fiatalok nagy százaléka a közösségi médiában éli az életét. Aligha akad olyan ember, aki összeszámolta már, mennyi időt töltött mondjuk egy hét alatt összesen azzal, hogy megnézze, hogy az ismerősei milyen posztokat raktak ki, mit lájkoltak.
Ha utazunk a városban, bemegyünk egy étterembe, egy boltba, aligha látunk embert telefon nélkül a kezében. Kevesen tudják, hogy a közösségi médiát eredetileg hálózatépítő eszközként használták, mára ez már sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Sőt, mondhatni felelősséggel is. Hiszen rengeteg behatás ér minket még felnőttként is, nem hogy fiatal, tinédzser korúakat is, nagyon figyelni kell arra, ők miket látnak meg, hiszen hatalmas befolyással lehet a későbbi mentális fejlődésére.
Ugyanis ott mit lehet látni? Tökéletes életű embereket, akik azt sugallják, hogy nekik semmi gondjuk az életben, minden rendben van velük. Azt kell megértenünk, hogy ez korántsem így van. Egy ilyen embernek mire van a legnagyobb szüksége látszólag? Internet, telefontöltő, egy megfelelően működő okostelefon, és semmi mást nem szeretne. Pedig ők is vágyják a figyelmet, a törődést, csak ők inkább virtuálisan. Nem kell egyébként annyira komolyan venni ezt a világot, lehet ezt okosan, ésszel is kezelni, hiszen azért haszna is van, például megtalálhatjuk régen látott rokonunkat, barátunknak, vagy a másik kontinensen élő nagypapával tarthatjuk általa a kapcsolatot.